Iskolatörténet

Megjelent: 2015. december 17. csütörtök

Iskolánk története

„Betsüld az Oskolát...
s terjesszed, ápolgasd, hol módját láthatod.”
(Révai Miklós)

1903-ban a Munkás utcai lakótelep benépesedésével jelentkeztek a gondok Gyárvárosban. Különösen nagy feladatot jelentett a telepen lakó gyermekek oktatása. A belvárosi iskoláktól messze eső lakótelep iskoláskorú gyermekeinek sokat kellett gyalogolniuk, mire az amúgy is túlzsúfolt belvárosi iskolába jutottak. Lakótelepi szülők, a Győri Munkásépítő Rt. szervezésével, kérvénnyel fordultak a városi tanácshoz.
A 98 aláírással ellátott kérvényben arra kérték a várost, hogy a lakótelepen egy iskola és egy óvoda létesítéséhez járuljon hozzá, és adjon segítséget. A kérvényt a város tanácsa a Vallás és Közoktatási Minisztériumnak terjesztette fel. A Vallás-és Közoktatásügyi Miniszter 1907. július 3-án 55693-as számú rendeletében utasította a várost, hogy a Munkás úti lakótelepen szervezze meg az iskola és az óvoda építését.
Mivel a város már 1907 márciusában hajlandó volt egy iskola és óvoda építésére, nem érte készületlenül a felkérés. Vállalta a tervbe vett épületek 130000 koronás költséggel való felépítését. A város addig is, míg az új iskola felépül, mentesíteni akarta a lakótelepi iskolás gyermekeket a belvárosi iskoláig tartó hosszú gyaloglástól. Az Rt. egyik ikerházát alakították át iskolává, a mai Munkás utca 26. szám alatt.
Az építendő iskola helyének kijelölését sok vita előzte meg, végül a Vagongyártól délre a Fehérvári útnál a Szövőgyár mögött jelölték ki a végleges helyét. A sokak által vitatott döntésnél közrejátszott, hogy a környék vállalatai tekintélyes hozzájárulást adtak az építéshez. A tíz évig fizetendő hozzájárulások nagymértékben könnyítették a város vállalásait. A tervek szerint 4 tanterem, 2 óvodai terem, hozzájuk tartozó igazgatói, óvónői, hivatalsegédi szolgálati lakások épültek. Az épülő iskolát és óvodát a tervek szerint 1908. szeptember 1-jére kellett volna átadni, de az építkezés körül kialakult huzavona miatt alaposan elhúzódtak a munkálatok.
A munkálatokkal Káldy Lajos építkezési vállalkozót bízták meg. 1910. augusztus 20-ára az épület készen állt, és szeptember 1-jén elkezdődhetett a tanítás. 1910-ben 6-tól 15 éves korig 6352 tanköteles gyermek járt Győr iskoláiba, ebből 179 tanuló vette birtokba az újonnan épített gyárvárosi állami elemi iskolát. Első igazgatója Halász János volt.  Az ágyúgyári lakótelep benépesedésével hamarosan szűknek bizonyult az új iskola. 1917 januárjában tárgyalások kezdődtek a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban gr. Klebelsberg Kunó államtitkár vezetésével a Győr-gyárvárosi állami elemi iskola épületének megfelelő átalakításáról. A tárgyaló felek a város királyi tanfelügyelőség és a Magyar Ágyúgyári Rt. képviselői, miután Matavorszky Béla királyi tanfelügyelő ismertette az üggyel kapcsolatos körülményeket, megállapodtak abban, hogy a Pénzügyminisztérium által nyújtott beruházási hitellel az iskola épületét bővítik. A tervek kivitelezését azonban csak a háború befejezése után látták megvalósíthatónak.
Az óvodai helyiségekkel bővülő iskola így sem tudta maradéktalanul befogadni Gyárváros tanköteles gyermekeit. Az új megnyitott óvodában még egy helyiséget is kénytelenek voltak átadni a túlzsúfolt iskola diákjainak.
A zsúfoltság még csak fokozódott, mikor a város törvényhatósága 300 kislakás építését határozta el a Budai úti katonai barakkok átalakításával. Az ide települő családok gyerekei is a gyárvárosi oktatási gondokat növelték, ezzel elodázhatatlanná tették az iskola bővítését.
Az 1910-ben felépített iskolában a húszas évek elején már 13 osztály váltakozva délelőtt, délután tanult. A kulturális miniszter elismerte az iskola létesítésének jogos igényét, de az építési költségeket vállalni nem tudta. A város hajlott a régi iskola bővítését határozta el, a nádorvárosi elemi iskola felépítése mellett.

Az új szárny és az emelet ráépítésével a gyárvárosi iskola a város egyik legnagyobb iskolája lett. A 14 tanterem mellett tornacsarnok, szertárak, tágas előterek és folyosók adtak helyet 1929-ben 562 tanulónak. Az iskola bővítésével megoldódott az Ágyúgyári lakótelep, a Toldi utca és a Budai úti barakkokban lakó gyerekek oktatási gondja.
A második világháború utolsó éveiben a katonaság lefoglalja laktanya, majd hadikórház céljaira. 1946-ban visszaadják oktatás céljaira. A háborús évek oktatása részben a Gráb gyár helyiségében, részben a gyárvárosi szociáldemokrata székházban folyt.
A bombázások során megsérült tető és kémények helyreállítása mellett, az épület eredeti beosztását is vissza kellett állítani. A város az iskola katonai használat alól való felszabadítása után, táviratilag kért segítséget a minisztériumtól az iskola eredeti rendeltetésének visszaállításához. Elsősorban a szükséges javításokat, majd a teljes helyreállítást szorgalmazta.
A környező gyárak azonnal az iskola helyreállításhoz láttak. Kijavították a tetőt és a kéményeket. Kifestették, hajópadlózták a tantermeket. A 14 tantermet, igazgatói és tanári szobákat, szertárakat, folyosókat, mellékhelyiségeket az eredeti tervek alapján helyreállították. A Vagongyár 3 tanterem teljes rendbehozatalát vállalta. A Mávag rendbe hozta az iskola kályháit, Keffel üveget és üvegpótló anyagot adományozott, Linum gyár a könyvtárszobát és a folyosót állította helyre, az OVIRT a villamos berendezéseket javította, Szabó Samu cég zárakat adott és szerelt fel, Brenner gyár 1 db kályha adományozása mellett nagy mennyiségű kályhacsövet is juttatott, a Vegyigyár és a Magyar Textil a takarításhoz szükséges anyagokkal látta el az újjáéledő iskolát. De a többi gyárvárosi üzem sem maradt el az újjáépítési munkálatoktól. A Győri Textil, a Lakkgyár, a Gráb gyár, a Gyapjúfonó, a Cardó gyár anyagokat és munkásokat biztosított a belső helyreállításhoz. Kőrösi Lajos lakatos üzeme kisebb javításokat vállalt, Apponyi József szűcsmester anyagokkal támogatta az iskola mielőbbi átadását. Az iskola berendezését csak részben sikerült megmenteni a háborús pusztítástól. A Szent Imre úti iskolába mentett felszerelést gyárvárosi fuvarosok és a gyárak járművei szállították vissza eredeti helyükre. A gyárvárosi iskola 1946-os helyreállítása a nagyszerű társadalmi összefogás eredménye volt. A helyreállítás után 440 diák tanulhatott az iskolában, majd állandóan növekedett a létszám.
Az ötvenes évek végén kezdődött meg az addig „földes” udvar beépítése. Annak nyugati oldalán - hagyományos üzemi segítséggel -, felépült a napközi épülete, két technikai tanteremmel. Ekkor építették a tornatermi szárny mögötti kerékpártárolót is. Az iskolaépületet az ötven éves jubileumra kitatarozták. 1960-ra a legnépesebb győri iskolának számított, 1196 diák látogatta és 49 pedagógust foglalkoztatott. 1967-ben az udvar „közepén” a Győri Textilipari Vállalat segítségével egyhelyiséges diákklub épült. A ’70-es évektől jelentős átalakítások történtek az épületen belül is. Áttértek a szén-és olajtüzelésről a gázkonvektoros fűtésre. A ’80-as években újabb beruházásoknak köszönhetően, megújult a világítási rendszer. Pincében az átépítésekkel technikai termet, klubhelyiséget alakítottak ki. 1983-ban aszfaltozott kézilabda pályát vehettek birtokba a diákok. 1984-ben bontották el az utcai téglából falazott pillérek közötti kovácsoltvas kerítést, kapukkal. 1991-ben az udvari klubépület átalakításával és bővítésével, - ide került át a melegítő konyha és étkezde -, helyiségek szabadultak fel a főépületben. 1994-ben volt, - az előző évekhez képest - nagyobb beruházás, ami a tetőszerkezet teljes felújítását és a homlokzat tatarozását jelentette, belső burkolatcserékkel. 2008-ban került sor a nyílászáró szerkezetek cseréjére, valamint a volt szolgálati lakás átépítésére.
Elérve a történetírásban napjainkig elmondhatjuk, hogy - ugyan az épület nem műemlék - de a homlokzatán már 1997 óta látható a Győr Megyei Jogú Város Önkormányzata által adományozott emléktábla, rajta a felirat: Helyi Építészeti Emlék.

A történeti áttekintés Forgács János helytörténész gyűjtőmunkája,
melyet Harsányi Attila építész, az iskola egykori diákja egészített ki.

 

Találatok: 884